Skip to content

Desert Angels

narrow screen resolution wide screen resolution Increase font size Decrease font size Default font size
Desert Angels' Blog
0. nap Print E-mail
Friday, 16 January 2009 23:06

Ma este sikerült beállítani az autónk a kiállítási területre. Ekkorra már több mint 200 autó volt a helyszínen. Ez látványnak se volt utolsó. Amikor kiszálltunk, egyből az volt az érzésünk, hogy a többiek sokkal kevesebb cuccot hoztak, mint mi. Akkor kezdtük el nézegetni, hogy a többi hasonló kocsiból mennyire csinált, lowrider-t az otthonról hozott sok minden. A miénk a középmezőnyben szerepel ezen a téren.  Próbáltuk minimalizálni a készletet, így, sok minden nem került be, de mégis a belső tér plafonig van pakolva. Viszont nincs a tetőcsomagtartón semmi, illetve 2 otthon gyártott homokvas.Laughing Meglátjuk mi lesz.


A kaland elkezdődött...

 
Budapest - Bamako Warmup Print E-mail
Saturday, 29 November 2008 23:31

Igen, végre megtörtént, hogy a Desert Angels részt vett egy hivatalos OFF-Road versenyen. Történt ez a Budapest - Bamako Warmup, verseny és kihívás keretében. Mondhatni felkészületlenül, és abszolút amatőrként indultunk a dolognak. Az indulásnál a 36-os rajtszámot kaptuk. Melyet fel is ragasztottunk Daisy oldalára. Az indulásunk 8:49 re esett. Ami azt jelentette, hogy az összes koordináta megtalálására 10 óra volt, így legkésőbb 18:49-re vissz, kell érnünk a kiindulási helyre. Az itinerbe, amit kaptunk sok-sok koordináta volt, és az utolsó valahol Szeged környékére mutatott, pontosan nem néztük meg, mert gondoltuk az már elég messze van. A következő indulóknak mondjuk, ne kövessék példánk abban, amit mi magunkkal vittünk, mert lehet nem lesz jó vége. Nálunk volt. 1db pótkerék, 2db 13-as kulcs, 1 db 10-es kulcs és 2 csavarhúzó. Gondoltuk ennyi elég lesz, mert hát mi történhet. Egy susnyással teli mocsaras, erdős,homokos, bozótos, terepen.  MI ??
Hát ez :
Az indulás után ért minket az első sokk: Kiderült, hogy nem értünk a navigációhoz, ami elég para, egy direkt navigációs versenyen. Néhány órán keresztül azzal voltunk elfoglalva, hogy hogyan navigáljunk, vagy hogyan kéne.  5 boltban voltunk, hogy gyorsan vegyünk egy invertert, (12/230V) hogy a lemerült laptopot életre keltsük, mivel a PDA amivel mentünk mindig fagyott, de sehol nem árultak ilyen eszközt. Szóval volt néhány pillanat, amikor csak érzésből jöttünk-mentünk. Egyszer csak, amikor már azt hittük, hogy mi vagyunk csak a vidéken, feltűnt egy kolléga csapat, akik szintén nem tudták hol vannak (Melyik). Gondoltuk összerakjuk, amink van és így győzzük le a lehetetlent. Hirtelen feltűnt még egy csapat, aki mondta, hogy menjünk utánunk, de gyorsan eltűntek, amikor mi a másik csapatnak a rántó kötelét avattuk fel.(mivel nekünk ilyen se volt, de ők elakadtak) Aztán ezzel a csapattal konvojba haladtunk tovább, mivel a terepviszonyok miatt, ha elhagyjuk őket, akkor azonnali kiesőkké váltak volna.
Felértünk egy helyvidékre, hol az örömlányoknak okoztunk kellemetlen pillanatokat. Mert azon a környéken bonyolították, le az üzletet. Már az elején gyanús volt, hogy mit keres egy kamion az erdei utakon, de gondoltuk eltévedt. Aztán egyre több autó is volt, és gyorsan világossá vált, hogy ez bizony egy türelmi zóna. Szóval fent a helyen elkezdtük keresni a táblát, melyre egy betű volna írva. Kerestük kerestük, nem találtuk. Hirtelen megérkezett még egy csapat (Bud Spencer Bamako Team) Pedig ekkor már biztosak voltunk, hogy semmi más csapat nincs a környéken. Na szóval, kerestük keresetük, de nem találtuk a táblát, pedig a koordináták szerint jó helyen jártunk. Kb 20 perc keresés után kiderült, hogy a kocsink (Daisy) előtt lévő fára van szögelve. Surprised

Az események folytatódtak, leérve ismét a közútra, egy éppen ott magát áruló hölgyet szerettünk volna megkérdezni a helyes útról, de mivel a szabályok ezt tiltják, és mintha a hölgy ezt ismerte is volna. Szóval ráfüttyentettem Daisy szirénájával kétszer, de semmi reakció, még kétszer, de semmi reakció. Pedig 4 méterre dolgozott tőlünk. Gondoltam ide drasztikusabb megoldás kell, így bekacsoltam, Daisy hajókürt dudáját, de semmi. Végül egy kanyarintással odaálltam mellé, hogy „Helló”, Merre ment az előbbi kocsi? De mivel ismerte a szabályokat így érdemi információt nem szedtünk ki belőle. ÁÁÁ gondoltuk, megint elvesztünk. Egyszer csak megint velünk szembe jött a keresett csapat (Bud Spencer Bamako Team), így egy darabig megint közösen mentünk. Az út közbe magához tért a navigációnk, és már tudtuk is hol vagyunk. Mentünk hegyen-völgyön árkon bokron, néha meg-meg álltunk, hogy kihúzzuk a Melyik csapatot,  teltek múltak az órák, gyűltek a pontok.

Ekkor már ismét 3-as klánba mentünk. Aztán megint történ egy érdekes dolog.  Jött egy domb, melyre csak 1 út vezetett fel, de az út egyik felén egy 50cm mély árok, a másik felén meg egy 40cm mély szántás. Mivel itt is az úttól elfele ment a szántás, így mindkét oldalon egy hatalmas árok tátongott. Az út persze le volt fagyva de a felső 3 cm volt felolvadva, ami eléggé csúszott. Gondoltuk, hogy itt para lesz, lett is. Daisy simán vette volna az akadályt, de sajnos a Melyik csapat L300-as buszuk belezúzott a szántás oldalon lévő árokba, és felült az alvázra. ÁÁ gondoltuk ez gáz. Na minden esetre elkezdtük húzni felfele úgy, hogy a kocsi félig az úton volt, félig az árokba. Daisy elég erősnek bizonyult és felrángatta a gépet a domb tetejére. Itt volt az első alakalom, amikor igazán ki tudtuk próbálni, hogy mire is jó a felező.Surprised

Egyszer csak elérkeztünk szeretett országunk mértani közepéhez.

Ahol megtörtén az, ami eddig nem, olyan sár volt, hogy kilincsel előre mentünk Daisy-vel. Egyszóval cseppet csúszós volt az út! Átmentünk a terepen, majd visszatolattunk, hogy kihúzzuk a többieket. Innocent
Ezután ismét teltek múltak az órák, gyűltek a pontok, míg egyszer csak egy olyan helyre értünk, ami hát enyhén szólva nem volt egyszerű. Kb 10km erdő, benne akkora tócsákkal és árkokkal, hogy csak néztük. Itt mi mentünk elöl, mi néztük meg melyik tócsa milyem mély,  20cm vagy 40cm vagy több. Egyszer csak jött az infó, hogy utolsó autó megint elakadt. Pedig pont azt beszéltük, hogy ez az a terep ahol nem szabad megállni, mert mi is beragadunk. Minden esetre mi visszafordultunk, kihúztuk a kocsit, a Bud Spencer team ment tovább, de nem is szabadott megállniuk a 4x4-es VW trasporter-rel, mert lehet ők is elakadnak. Szóval mi kihúztuk a másik csapatot, majd a vontatókötelet le se akasztottuk, és a maradék 8km keresztül úgy húztuk át őket mindenen kb, 30-40km sebességel, hogy igaziból a kocsijuk vezetésébe nem sok beleszólásuk volt. Ha nyomták a féket, vagy kormányoztak mi akkor is csak húztuk őket előre. Laughing Mi sem mertünk lassan menni, vagy megállni, mert akkor lehet mi is ott maradunk, és akkor ezt a hatalmas Daisy-t ki húzza ki ? Egyszóval, csak húztuk őket. Wink
Mikor kiértünk láttuk a VW trasporter is sikeresen kiért. A nagy izgalomra megnyugtatásképp, pihentünk egy kicsit, és eldöntöttük, hogy ez az a pont ahol abba kell hagyni a versenyt. Mivel besötétedett, és az erdőbe éjjel, sarazni, kocsikat húzni már nem mókás. Irány BP, ekkor kb 80Km voltunk a fővárostól és a szint időnk is fogytán volt. Sikeresen visszaértünk leadtuk a papírokat. Ezúton is gratulálunk a Bud Spencer Bamako Team-nek  az előkelő 27. helyezésért, valamint a Melyik csapatnak a 30. helyezését. A Desert Angels csapatot Daisy  a 28. helyre furikázta be. A 44. indulóból 32. csapat ért célba.
Nekünk nagyon megtetszett ez a fajta versengés, így lehet,hogy a Desert Angels és Daisy más ilyen vesenyéken is feltűnik.

... a lényeg: "Durván kell előadni !"

További képek és videók láthatók a www.DesertAngels.EU/kepek menüpont alatt.

 
Előfutam az afrikai megmérettetésre: Bamako Challenge 2008 (Budapest - Bázakerettye) Print E-mail
Monday, 07 April 2008 10:29
A Bamako rallye-ra történő felkészülés keretében és a Desert Angelt Csapat egyik tagjaként (Dani) volt szerencsém meghívást kapni egy másik csapatba, hogy vegyek részt a Bamako Challenge 2008 elnevezésű futamon. Kapva-kaptam az alkalmon, és beneveztem. Ezúton is köszönöm a meghívást D. Csabának és S. Mihálynak. Várakozással tekintettem a 2008. március 28-án induló, közel 350 km-es éjszakai futam rajtja elé, mivel még sosem vettem részt hasonló versenyen. A futam izgalmasnak ígérkezett több szempontból is: több mint 100 koordináta, felázott, sáros földutak, éjszakai körülmények, no meg az alapos megfázás.... Mondván, hogy a Bamako, illetve ennek előfutamai nem a Nyúlbélák szórakoztatására szerveződnek, itt betegeskedésnek helye nincs, tehát hajrá, vágjunk bele férfiak módjára.... Ha arra gondoltam, hogy egy kis európai nátha mennyivel egyszerűbb, mint egy afrikai sárgaláz, akkor máris bomba formában éreztem magam....
A Lurdy-ház parkolójába este fél hétkor érkeztünk meg Héregről kiváló állapotú Mitsu Pajero négykerekűnkkel, melyről sok jó elmondható, de hogy a hátsó üléssort 2 méteres emberre tervezték volna, az nem.
A parkolóbeli rövid sorban állás után megkaptuk az itinert, melynek láttán kissé elhűltünk, mikor több mint 100 koordináta nézett velünk farkasszemet a fehét papírról. Ugyan két GPS-ünk is volt, idejekorán felismertük a problémát: a MIO-n csak aszfaltos térképeink voltak, a GARMIN-t pedig nem tudtuk kezelni, pedig azon volt a tereptérkép. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy Csaba barátomnak nem lesz egyszerű mutatvány bevinni a koordinátákat a csak nagyjából ismert GARMIN-ba. Így tehát elkezdtünk körbejárni, ugyan segítene valaki egy laptoppal feltölteni a koordinátákat... Az egyik nevezőnél (legyen ő a fekete dzsip lovagja) szerényen segítséget kértünk szorult helyzetünkben, mire ő elég határozottan melegebb égtájakra küldött bennünket. Jóllehet benne van a szabályzatban, hogy segítséget nem vehetünk igénybe, pusztán a sporttársi összetartás okán kicsit több segítőkészséget vártunk volna. A "fekete lovag" esetleges szorult helyzetében mindenesetre ne a Desert Angels-től várjon segítséget, ha úgy hozza a sors. Végül találtunk valakit, aki készségesen elmagyarázta a GARMIN-ba való adatbevitel rejtelmeit, így sietős koordináta-betáplálás után már némileg megnyugodva várhattuk a rajtot. 
20 óra 30 perc körül rajtoltunk a parkolóból, ahonnét Érd felé vettük az irányt. Azonnal szembesülhettünk a navigáció nyújtotta áldásokkal: alig találtuk a második feladatnál megjelölt táblát. Tanulság: menj a saját fejed és a saját GPS-ed után még akkor is, ha zöldfülű vagy. Ugyanis többször mentünk tévútra mások után, aztán kiderült, hogy mi tippeltünk volna jól, hogy mit hol kell keresni. Vak (vagy zöldfülű) tyúk is talál szemet Wink
Az állomások egyes részleteinek hosszadalmas leírásában nem merülnék bele, mert az kitenne egy kisebb könyvet. Legyen itt azonban két epizód. Az első: hajnal fél három környékén, kb. a 35. koordináta után a sáros földúton látttuk, hogy mögöttünk rendőrségi autó villog és leindexel bennünket a csapás szélére. Annak rendje és módja szerint igazoltatnak bennünket, mire Mihály megkérdezi, hogy miért állítottak meg. Erre az volt a válasz, hogy a két hátsó utas nem volt bekötve. Hogy ezt éjnek éjvadján hátulról hogyan látták, az maradjon az ő titkuk (egyébként tényleg nem voltunk bekötve). Hosszú tanakodás (időveszteség!!) után visszatértek papírjainkkal, és megkérdezték, hogy a Bamako Challenge futamon veszünk-e részt. Mikor kijelentettük, hogy igen, azonnal készséggel tovább engedtek bennünket. Köszönet utólag is!
Második epizód: folytattuk a tereptúrát, és igyekeztünk minél több pontot begyűjteni az egyre növekvő időveszteségeink ellenére. Az egyik helyen, ahol a mező túlsó felén a templomtorony jó irány mutatott, kitaláltuk, hogy mit nekünk GPS, menjünk toronyiránt. Igen, csakhogy a patakon nem volt sehol gázló. A körbe-körbe keresgéléssel elvesztegettünk kb. fél órát. Tanulság: a toronyiránt való menet nem mindig hozza meg a várt eredményt, és ha hallgattunk volna (mármint a GPS-re), akkor bölcsek maradtunk volna. Nos, gyors iramban tovább haladtunk, ahogy az útviszonyok engedték.
Hajnaltájt már nagyon egyedül voltunk a földutakon, sehol egy teremtett lélek (bocsánat autó), viszont néhány motoros kitartóan követett bennünket, akiket végül hátra hagytunk (miután az egyik leszakadt rendszámát megtaláltuk és visszaadtuk). Reggel fél hét táján, amikor nagyjából 45-46 állomást teljesítettünk sikerrel, nehéz döntést kellett meghoznunk: vagy tovább folytatjuk a pontvadászatot és szintidő túllépés miatt levonást kapunk a befutónál, vagy beérünk szintidőre a mostani pontjainkkal és nem lesz levonás. A kupaktanács végül átvágta a gordiuszi csomót: kiadtuk a parancsot az azonnali elindulásra további pontgyűjtés nélkül. A stratégia utólag jónak bizonyult, bár kis híja volt, hogy kicsússzunk a szintidőből még így is (vasúti átjáró, lassú járművek előttünk, stb.). Ezt tetézte még, hogy nem tudtuk a pontos rajtidőnket, tehát perceken múlt, hogy beérünk-e időben. Egy 12 órás versenyben néhány perccel kicsúszni a szintidőből kicsit több mint kellemetlen. Végül a versenybíró - nagy megkönnyebbülésünkre - a célban közölte, hogy van még 3 percünk a szintidőig, tehát minden rendben. Ennek nagyon megörültünk, és fáradtan, de elégedetten mentünk elfogyasztani a reggeli teánkat és a forró mustáros virslinket.
8:30 -tól 10 óráig kellett várnunk az eredményekre. A rövid polgármesteri köszöntő és a helyezettek megtekintése után hazafelé vettük az irányt. Ezúton is gratulálunk mindenkinek a jó eredményekhez!
A Budapest - Bázakerettye futam nagyszerű ízelítőnek bizonyult a nagy afrikai megmérettetéshez. Világossá vált, hogy itt nem gyerekjátékról van szó, és még nagyon sokat kell tanulnunk: a helyes navigációról, az autóról és nem utolsósorban egymásról. A Desert Angels-nek, saját csapatomnak üzenem: minden kezdet nehéz és a folytatás még nehezebb címszóval igyekezzünk tenni arról, hogy Bamakóba már egy felkészültebb, rutinosabb és mindenek előtt összeszokott csapat induljon el. Tehát a Budapest - Makóra már Veletek megyek, akár összkerekes talicskával is!!
Csapatunknak ezúton kívánok sikeres felkészülést a 2009-es BB futamra!!
 
The decision Print E-mail
Sunday, 09 March 2008 23:54

Januárban, még a 2008-as futam indulása előtt eldöntöttük, hogy részt veszünk a 2009-es futamon. Akkor még csak ketten voltunk (mike; Áki), de volt még egy barátunk (Ati), akiről tudtuk, hogy szívesen csatlakozna hozzánk. Mellesleg egyszer írt magának egy saját navigációs progit, szóval nem egy rossz, ha van egy ilyen arc a csapatban. Ja és állítása szerint minden meg tud javítani, vagy szétverni. Így már 3-an lettünk. Aztán kicsit később bevettünk még egy srácot, (Dani) mivel ő pont azon gondolkodott, hogy hogyan, és kivel tudna elmenni a futamra. Mellesleg sok-sok nyelven tud, csak pont azon nem, ami arrafele van, de még így is legalább 2-vel többön, mint mi, így ő lett a csapat kommunikációs tagja. Így aztán, már 4-en lettünk.



És a kaland elkezdődött………………….

 

 
<< Start < Prev 1 2 Next > End >>

Page 2 of 2

Private person who support us.

Mr. Gábor Bokros
Mrs. Gábor Bokros
Mr. János Flórián
Mr. Csaba Oláh
Mr. József Veres

As well as our family!
Thank you!

  • English
  • Hungarian

Our partners


Nissan A-Z autósbolt