Skip to content

Desert Angels

narrow screen resolution wide screen resolution Increase font size Decrease font size Default font size
Budapest - Bamako Warmup Print E-mail
Saturday, 29 November 2008 23:31

Igen, végre megtörtént, hogy a Desert Angels részt vett egy hivatalos OFF-Road versenyen. Történt ez a Budapest - Bamako Warmup, verseny és kihívás keretében. Mondhatni felkészületlenül, és abszolút amatőrként indultunk a dolognak. Az indulásnál a 36-os rajtszámot kaptuk. Melyet fel is ragasztottunk Daisy oldalára. Az indulásunk 8:49 re esett. Ami azt jelentette, hogy az összes koordináta megtalálására 10 óra volt, így legkésőbb 18:49-re vissz, kell érnünk a kiindulási helyre. Az itinerbe, amit kaptunk sok-sok koordináta volt, és az utolsó valahol Szeged környékére mutatott, pontosan nem néztük meg, mert gondoltuk az már elég messze van. A következő indulóknak mondjuk, ne kövessék példánk abban, amit mi magunkkal vittünk, mert lehet nem lesz jó vége. Nálunk volt. 1db pótkerék, 2db 13-as kulcs, 1 db 10-es kulcs és 2 csavarhúzó. Gondoltuk ennyi elég lesz, mert hát mi történhet. Egy susnyással teli mocsaras, erdős,homokos, bozótos, terepen.  MI ??
Hát ez :
Az indulás után ért minket az első sokk: Kiderült, hogy nem értünk a navigációhoz, ami elég para, egy direkt navigációs versenyen. Néhány órán keresztül azzal voltunk elfoglalva, hogy hogyan navigáljunk, vagy hogyan kéne.  5 boltban voltunk, hogy gyorsan vegyünk egy invertert, (12/230V) hogy a lemerült laptopot életre keltsük, mivel a PDA amivel mentünk mindig fagyott, de sehol nem árultak ilyen eszközt. Szóval volt néhány pillanat, amikor csak érzésből jöttünk-mentünk. Egyszer csak, amikor már azt hittük, hogy mi vagyunk csak a vidéken, feltűnt egy kolléga csapat, akik szintén nem tudták hol vannak (Melyik). Gondoltuk összerakjuk, amink van és így győzzük le a lehetetlent. Hirtelen feltűnt még egy csapat, aki mondta, hogy menjünk utánunk, de gyorsan eltűntek, amikor mi a másik csapatnak a rántó kötelét avattuk fel.(mivel nekünk ilyen se volt, de ők elakadtak) Aztán ezzel a csapattal konvojba haladtunk tovább, mivel a terepviszonyok miatt, ha elhagyjuk őket, akkor azonnali kiesőkké váltak volna.
Felértünk egy helyvidékre, hol az örömlányoknak okoztunk kellemetlen pillanatokat. Mert azon a környéken bonyolították, le az üzletet. Már az elején gyanús volt, hogy mit keres egy kamion az erdei utakon, de gondoltuk eltévedt. Aztán egyre több autó is volt, és gyorsan világossá vált, hogy ez bizony egy türelmi zóna. Szóval fent a helyen elkezdtük keresni a táblát, melyre egy betű volna írva. Kerestük kerestük, nem találtuk. Hirtelen megérkezett még egy csapat (Bud Spencer Bamako Team) Pedig ekkor már biztosak voltunk, hogy semmi más csapat nincs a környéken. Na szóval, kerestük keresetük, de nem találtuk a táblát, pedig a koordináták szerint jó helyen jártunk. Kb 20 perc keresés után kiderült, hogy a kocsink (Daisy) előtt lévő fára van szögelve. Surprised

Az események folytatódtak, leérve ismét a közútra, egy éppen ott magát áruló hölgyet szerettünk volna megkérdezni a helyes útról, de mivel a szabályok ezt tiltják, és mintha a hölgy ezt ismerte is volna. Szóval ráfüttyentettem Daisy szirénájával kétszer, de semmi reakció, még kétszer, de semmi reakció. Pedig 4 méterre dolgozott tőlünk. Gondoltam ide drasztikusabb megoldás kell, így bekacsoltam, Daisy hajókürt dudáját, de semmi. Végül egy kanyarintással odaálltam mellé, hogy „Helló”, Merre ment az előbbi kocsi? De mivel ismerte a szabályokat így érdemi információt nem szedtünk ki belőle. ÁÁÁ gondoltuk, megint elvesztünk. Egyszer csak megint velünk szembe jött a keresett csapat (Bud Spencer Bamako Team), így egy darabig megint közösen mentünk. Az út közbe magához tért a navigációnk, és már tudtuk is hol vagyunk. Mentünk hegyen-völgyön árkon bokron, néha meg-meg álltunk, hogy kihúzzuk a Melyik csapatot,  teltek múltak az órák, gyűltek a pontok.

Ekkor már ismét 3-as klánba mentünk. Aztán megint történ egy érdekes dolog.  Jött egy domb, melyre csak 1 út vezetett fel, de az út egyik felén egy 50cm mély árok, a másik felén meg egy 40cm mély szántás. Mivel itt is az úttól elfele ment a szántás, így mindkét oldalon egy hatalmas árok tátongott. Az út persze le volt fagyva de a felső 3 cm volt felolvadva, ami eléggé csúszott. Gondoltuk, hogy itt para lesz, lett is. Daisy simán vette volna az akadályt, de sajnos a Melyik csapat L300-as buszuk belezúzott a szántás oldalon lévő árokba, és felült az alvázra. ÁÁ gondoltuk ez gáz. Na minden esetre elkezdtük húzni felfele úgy, hogy a kocsi félig az úton volt, félig az árokba. Daisy elég erősnek bizonyult és felrángatta a gépet a domb tetejére. Itt volt az első alakalom, amikor igazán ki tudtuk próbálni, hogy mire is jó a felező.Surprised

Egyszer csak elérkeztünk szeretett országunk mértani közepéhez.

Ahol megtörtén az, ami eddig nem, olyan sár volt, hogy kilincsel előre mentünk Daisy-vel. Egyszóval cseppet csúszós volt az út! Átmentünk a terepen, majd visszatolattunk, hogy kihúzzuk a többieket. Innocent
Ezután ismét teltek múltak az órák, gyűltek a pontok, míg egyszer csak egy olyan helyre értünk, ami hát enyhén szólva nem volt egyszerű. Kb 10km erdő, benne akkora tócsákkal és árkokkal, hogy csak néztük. Itt mi mentünk elöl, mi néztük meg melyik tócsa milyem mély,  20cm vagy 40cm vagy több. Egyszer csak jött az infó, hogy utolsó autó megint elakadt. Pedig pont azt beszéltük, hogy ez az a terep ahol nem szabad megállni, mert mi is beragadunk. Minden esetre mi visszafordultunk, kihúztuk a kocsit, a Bud Spencer team ment tovább, de nem is szabadott megállniuk a 4x4-es VW trasporter-rel, mert lehet ők is elakadnak. Szóval mi kihúztuk a másik csapatot, majd a vontatókötelet le se akasztottuk, és a maradék 8km keresztül úgy húztuk át őket mindenen kb, 30-40km sebességel, hogy igaziból a kocsijuk vezetésébe nem sok beleszólásuk volt. Ha nyomták a féket, vagy kormányoztak mi akkor is csak húztuk őket előre. Laughing Mi sem mertünk lassan menni, vagy megállni, mert akkor lehet mi is ott maradunk, és akkor ezt a hatalmas Daisy-t ki húzza ki ? Egyszóval, csak húztuk őket. Wink
Mikor kiértünk láttuk a VW trasporter is sikeresen kiért. A nagy izgalomra megnyugtatásképp, pihentünk egy kicsit, és eldöntöttük, hogy ez az a pont ahol abba kell hagyni a versenyt. Mivel besötétedett, és az erdőbe éjjel, sarazni, kocsikat húzni már nem mókás. Irány BP, ekkor kb 80Km voltunk a fővárostól és a szint időnk is fogytán volt. Sikeresen visszaértünk leadtuk a papírokat. Ezúton is gratulálunk a Bud Spencer Bamako Team-nek  az előkelő 27. helyezésért, valamint a Melyik csapatnak a 30. helyezését. A Desert Angels csapatot Daisy  a 28. helyre furikázta be. A 44. indulóból 32. csapat ért célba.
Nekünk nagyon megtetszett ez a fajta versengés, így lehet,hogy a Desert Angels és Daisy más ilyen vesenyéken is feltűnik.

... a lényeg: "Durván kell előadni !"

További képek és videók láthatók a www.DesertAngels.EU/kepek menüpont alatt.

 

Private person who support us.

Mr. Gábor Bokros
Mrs. Gábor Bokros
Mr. János Flórián
Mr. Csaba Oláh
Mr. József Veres

As well as our family!
Thank you!

  • English
  • Hungarian

Our partners


Nissan A-Z autósbolt