Skip to content

Desert Angels

narrow screen resolution wide screen resolution Increase font size Decrease font size Default font size
26-27. nap Print E-mail
Friday, 13 February 2009 12:39

Az utolsó két nap kónikája, ennek megírása nem volt egyszerű, mert a napok itt már tejesen összefolytak, és csak találgatjuk mi melyik nap lehetett.
Egy biztos, Ákos átadta a vezetést és irány Cassis városa, állítólag megéri a vizitet. Na mondanom sem kell, ez pont olyan, mint Monaco, Nem tudom mért, de ezek szeretnek szűk helyen sokan lakni.  Olyan szűkek az utcák, hogy alig fértünk el.  A körforgalomba alig tudtunk megkunkorodni. Persze ott is van egy nagy hegy, amire Ákos szerintem fel kell menni. Olyan meredek volt, hogy csak 1. fokozatba tudtunk felmenni. Fent persze nem volt semmi, csak nagy-nagy szél. A felfele vezető szerpentin tökéletes volt a kocsinak. Mire felértünk már alig recsegett a difi. :) Minden esetre úgy gondoltuk, hogy tengerparton megyünk tovább Saint Tropez városba. Na az utat a tengerpart nem találtuk meg, csak még szűkebb utcákat, itt már lavírozni kellett a házfal és a parkoló autók visszapillantó tükrei között. Ekkor rájöttem, mért járnak arra smart-al, és nem egy ilyen vassal. De az legalább jó volt, hogy amikor kitoltam a kocsink elejét a sarkon ami kb pont akkora mint egy smart, akkor a kereszteződésbe megfagyott az idő, és mindenki arra várt hova megyünk és kit takarítunk le az útról.
A városba annyira elkeveredtünk, hogy vissza kellett menni az autópályára, hogy megtaláljuk a helyes direkciót. Meg is lett a helyes út néhány további elkeverés után. Elkocsikáztunk Saint Tropez fele, állítólag sok sorozatot forgattak itt. :) Persze a helyszín nem pontosan olyan volt mint aminek Ákos gondolta, én ki se szálltam a kocsiból, mert akkora szél volt, hogy a kocsit is lökdöste álló helyben. Gyorsan búcsút intettünk ennek a szeles helynek is, de itt még nem mentünk vissza az autópályára, mert egy kicsit megint eltévedtünk, de most nem tehetünk róla. A gps rendszerünk nem a helyes irányt mutatta. Illetve jót mutatott, csak előtte mindig körbevitt a városon. Teljesen ideális egy városnézéshez smart-al. Visszatérve az autópályára ahol elég sokat mentünk elég unalmas szakaszokon nem történt semmi, esetleg annyi, hogy a kamionok 100-as tempónál még letoltak az útról, néha csak pislogtam. Este megálltunk kajálni egy benzinkútnál, ahol Ákos megint elkezdte a teknősös sztorit, hogy nem vettük fel. (Nem is láttam :):) ) Erre azt mondja: „Tudtad hogy Olaszországba sok a macska” persze mi pont ebben az országba voltunk, és már körénk is gyűlt vagy 6-7 csont fekete cicus. Na Ákosnak se kellett több, megint kinézett magának egy vadállatot, hogy vigyük haza. Ez egy félhosszúszőrű perzsa volt, szerencsére nem tudta megfogni. Talán nem értette a magyar „ci-ci-ci ciccca gyere ide „ hívójelet. Így hazafele nem kellett még ezt is elrejteni a cuccok közé. Amúgy szerintem a kocsiba hazáig háromszor letépte volna az arcunk, amikor megijed, hogy tulajdonképpen be van zárva egy dobozba. De ha ezen a gyereken múlt volna, akkor már minden állatból lett volna egy a kocsiba. Amúgy nem tudom, hogy írtuk e, de egyszer Afrikába elkaptunk egy sáskahadat. Akkor is én vezettem, és láttam, hogy valami érdekes felhőnek fogunk neki menni. Gyorsan szóltam, hogy ablak fel. Még szerencse, hogy sikerült a manőver, mert amúgy 10cm hosszú rovarok ugráltak volna be, de így csak a szélvédőről pattogtak el. Még jó, hogy abból nem akart hazahozni.
Az utolsó 600Km már eseménytelenül telt. 27. én délelőtt érkeztünk meg Magyarországra.

 

Private person who support us.

Mr. Gábor Bokros
Mrs. Gábor Bokros
Mr. János Flórián
Mr. Csaba Oláh
Mr. József Veres

As well as our family!
Thank you!

  • English
  • Hungarian

Our partners


Nissan A-Z autósbolt